Börze

Imádok börzére járni! A hangulat, a sok jó minőségű ruha, az anyukák, a gyerekek, a választék na és persze azok a kincsek, amikre nem is számítani, hogy lesz. Az sem utolsó dolog, hogy tényleg fillérekért is lehet szinte mindent beszerezni, ami egy adott idényre a gyereknek vagy épp a kismamának kell.

Első bababörzémre a nővéremmel mentem az akkor még nem széttúrt és tüntetők szegélyezte Városligetbe. Alig voltam 13 hetes terhes, nem is tudtam miket vegyek, hiszen a nemét se tudtuk, és a babona az kérem babona mifelénk. Kicsit elveszett voltam a sok tapasztalt anyuka között, akik azonnal körbevettek, mindenféle tanácsot adtak kérdezgettek, és zsizsegtek, ajánlottak, és velem együtt örültek. Észre se vettem, és eltelt pár óra, a hangulat elragadott, csak úgy szívtam magamba minden információt, érzést  , mint egy kis szivacs, és a börze végére ugyan csak egy szerény kis szatyorral álltam a troli megállóban, de már akkor Tovább a teljes cikkre

Anyuka, főzni kellene!

Utazás előtt sokat töprengtem vigyünk- e magunkkal bébiételt, vagy majd megérkezés után vásároljunk be. Mivel úgy adódott, hogy egyéb tisztálkodó szerekért is mennem kellett egy ismert drogériába, arra jutottam, ha már ott vagyok csak veszek pár üveggel, hogy a nyaralás ne a főzőcskézésről szóljon nekem sem.

Olívia édesen pihegett a babakocsiba, elnyomta a nyári meleg, én pedig már jó 15 perce válogattam az egyik drogéria bébiételes polcainál, és pakoltam sorra a kosárba az üvegeket. Mialatt elmélyülten tanulmányoztam az összetevőket mellém lépett egy korosabb hölgy, és némi hangos szuszogás után jó hangosan oda vetette: Anyuka, Főzni kellene annak a gyereknek !

Bevallom, annyira meglepett ez váratlan “támadás” , hogy semmilyen válasszal nem szolgáltam, miközben a Hölgy még odavetett pár kéretlen gondolatot. Megszoktam, amikor a gyerekkel vagyok , rendszeresen kapok “jó” tanácsokat, vagy csak megállítanak, Tovább a teljes cikkre

Pocakfájás – északázás

Olívia születése után ránk borult a nagy rózsaszín boldogságfelhő. Persze, ez természetes, hiszen minden nehézség ellenére a 9 hónapos várakozás véget ért, és már nemcsak éreztem, hanem láttam, szimatoltam, tapintottam és puszizhattam is életem legszebb kis csodáját. A kórház után otthon a nagy boldogság még jobban rám szakadt, és hihetetlen izgalommal vártam a filmeken oly idillien ábrázolt babavilágot. Az idill egy 30 perces üvöltéssel ért véget Olívia 3 hetes korában.

Hasfájós. Minden babona és hiedelem ellenére a lányom hasfájós lett. Keserű pirula, de ha így alakult, akkor tenni kell valamit! Végig olvastam az összes ezzel kapcsolatos oldalt, fórumot, majd tanácsot kértem rokonoktól, ismerősöktől, aztán az orvossal és védőnővel is konzultáltam. Arra jutottam, hogy minden csodaszert megvettem, amire legalább ketten azt mondták, hogy ez a tuti semmi más.  A próbálkozások közepette, igazán csak egy valamire Tovább a teljes cikkre

Szoptatós anyák 10 “parancsolata” ( +1 jó tanács)

1. Igyál sok folyadékot!
2. Gyakran tedd cicire a babát.
3. Az alkohol mentes sör a barátunk, de szigorúan bubi nélkül.
4. Kerüld a puffasztó ételeket!
5. Fűszerezz mértékkel!
6. Figyeld a baba viselkedését, sokat segít!
7. Ne sürgesd, legyen a szoptatás mindig nyugodt.
8. Koffein, bubi, alkohol, dohányzás szigorúan Tilos!
9. Ne itasd teával, vízzel!
10. Büfiztess!
10 + 1. Soha, de SOHA ne hidd el senkinek, hogy nincs elég tejed!

IMG_20160116_101300

1. Igyál sok folyadékot!
Egy szoptatós anyukának mindig több a folyadék igénye. Javasolt a napi 3, nagy melegben akár 4 liter folyadék bevitel is. Fontos azonban, hogy a folyadék ne cukros üdítő, vagy édes levek legyenek, hanem víz, és leves.
2. Gyakran tedd cicire a babát!
A tej termelés bizonyítottan akkor indul be, amikor a kicsi szopizik. Nagyon fontos, különösen a kezdeti időszakban, hogy gyakran, szükség esetén, akár 30 percenként is tedd cicire a babát. Ez segít abban, hogy Tovább a teljes cikkre

Fülbevaló? Legyen!

Szinte a lányom születésének napjától állandó téma volt, hogy legyen e fülbevalója vagy ne legyen. Már a kórházban a csecsemős nővérek kérdezgették van e fülbevalónk, mert ha van, ők beleteszik. Ezt a beleteszik dolgot igazából nem részletezték, viszont minden nap rákérdeztek, hátha. Bevallom, nem voltunk erre felkészülve. Volt kisruhánk, kiságyunk, babakocsink, még pihenőszékünk is, de fülbevalónk egy darab se.
Nem szeretnék itt érvelni se a fülbevaló mellett, se ellene, mert azt gondolom, hogy minden szülő el tudja dönteni, hogy mi a jó a kislányának. Értem, az Ő eldönti majd verziót és a még kicsi, nem fog rá emlékezni verziót is. A mi családunkban sincs erre vonatkozóan egység, így senki helyett nem szeretném megmondani a tutit.
Mint első gyerekes szülők ennek a témának is elkezdtünk utána nézni, az első pár hét káosza után. Meglepett, hogy édesanyák, hogy egymásnak tudnak esni a saját igazukat Tovább a teljes cikkre

Foresto, a bolha nyakörv

Vacak a pocak, azaz életem kis szőrös bichon havanese néha sok fejfájást okoz. Kivételesen nem a letépett tapéta és a szétmarcangolt wc papír miatt, hanem a tavaszi megújulás kapcsán. Mint minden élőlénynek a kutyusoknak is kell az évszakhoz alkalmazkodni.
Nálunk a tavasz nemcsak a kutyanyírást jelenti, hanem a harc kezdeték a bolhákkal.
A környékünkön sok cica él, így pont a séta útvonalunk tele van macskabolhákkal. Aki már küzdött bolhák ellen, annak nem kell elmondani, hogy ez mennyi nyűggel jár. No de kezdjük a legelején!
Amikor Vacak vakarózni kezd, már gyanakodva figyelem. 2 évvel ezelőtt bolha invázió áldozata lett szegény Vacak, és hosszú hónapok, soksok elköltött forintja után sikerült megnyernünk a csatát. Mivel a háborút is szándékomban áll megnyerni, minden negyed évben megfutom a kötelező köröket. Először is figyelem a kutyát. Ha vakarózik, és ezt egy nap alatt többször és hosszabban Tovább a teljes cikkre

Az első nap

Amikor az a bizonyos kettő csík megjelent annyi gondolat, és annyiféle érzés futott rajtam ide-oda, ami talán másnak egy életen át sem. Pont abban a korban vagyok, amikor körülöttem rokonok, barátok ismerősök vagy gyereket nevelnek, vagy épp várandósak, vagy nagy tervezgetésben vannak. A téma nem volt idegen, szívesen tájékozódtam, hiszem jó érzés, hogy esetleg meg tudom nyugtatni őket, vagy ha kérdésük van értem a kérdést, esetleg valamiféle válaszom is van. Elképzeltem, hogy majd akkor nálam  mi hogyan is lesz. Mivel én, mint modern internetező, azaz google barát felhasználó már sokat olvastam a témában, azt hittem pontosan tudom mi fog történni. Meg voltam győződve, hogy én bizony tökéletesen tudom mit fogok érezni, miből tudom, majd, hogy kisbaba van a pocakomban, és azt is előre látni véltem , hogyan reagálok majd én, meg a környezetem. Szó, ami szó, úgy véltem, én bizony igazán felvilágosult, felnőtt nőként Tovább a teljes cikkre